Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Lovagoltatás


Bajcsa egy szép kis rendezett falu Nagykanizsa központjától 12 km-re. Ezért is választottuk lakóhelyünkül, mivel ilyen távolságot még szívesen megtesznek az emberek, azért hogy a jó környezeti adottságokat kihasználva a természetben kirándulhassanak.
Manapság már azon kevés emberek közé tartozunk a feleségemmel, akik még tartanak állatot és szeretik is azokat.
Célul tűztük ki, hogy a vállalkozásom keretein belül ezt más emberekkel, családokkal és gyerekekkel is megszerettessük, hiszen napjainkban már egyre kevesebb gyermek tudja mi is az a LÓ, már csak azért is, mert még életében nem látott olyat, esetleg csak képen vagy televízióban. Úgy gondoljuk rohanó világunkban van még arra igény, hogy az emberek kijöjjenek a „panelrengetegből”, állatok között és a természetben lehessenek.


Bajcsán a környezeti és a talaj-adottságok nagyon jók, a homokos talaj télen-nyáron lehetővé teszi a szabadidő-lovaglást. A falut erdők veszik körül, és a Mura-Dráva Tájvédelmi Körzet is lóháton elérhető távolságban fekszik. Találhatók itt kavicsbányák és halastavak is 10 km-es körzetben. Mi hat éve élünk Bajcsán, ebből öt évet szenteltünk eddig a lótartásnak. Az öt év alatt többször vettünk részt a közeli falvak falunapjain, illetve gyereknapjain a lovainkkal a gyerekek nagy örömére.
A szabadidő-lovaglás olyan sportág, mely télen-nyáron űzhető, de azért persze megkívánja az optimális időjárási viszonyokat. Ami nem jelenti azt, hogy a mindenre elszánt lovasok ne lovagoljanak zúgó szélben, zuhogó esőben, derékból meghajló, nyikorgó fák közt. Vagy akár a ló csánkjáig érő hóban. A lovaglás igazi szerelmeseit semmi sem rettenti vissza. Így van ez jól, hiszen a kedvenceinknek mindig szükségük van a mozgásra, a jó kondíció megőrzéséhez.
Továbbá nekünk embereknek sem árt meg az ilyen fajta kikapcsolódás.
Olyan ez, mintha egy másik világba csöppentünk volna a napi fárasztó munka után.

Lóháton olyan helyekre juthatunk el, melyeket kocsival, biciklivel vagy gyalogosan csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk megközelíteni. Hiszen a ló meg bírja mászni az olyan meredek partokat, melyet más közlekedési eszközzel nem tudunk leküzdeni. Lóhátról a vizesárok sem tűnik legyőzhetetlen akadálynak.


Aztán gondoljunk csak bele, hogy lóhátról mennyivel messzebb ellátunk, mintha kerékpáron ülnénk, melyen csak azt nézzük, mi van előttünk.

Megbízható állatunk hátán ülve át tudjuk adni magunkat a minket körülvevő természet szépségeinek, mert tudjuk, hogy lovunk helyettünk is figyel a környezet rezdüléseire, így maradéktalanul tudjuk élvezni a szabadságot. El tudjuk képzelni, mit érezhettek ősapáink lóháton ülve, mikor meghódították a Kárpát-medencét.
Sokan gondolják azt, pláne hogy annyi westernfilmet láttunk már, hogy a lovon csak ülni kell, egyszerű a lovaglás tudományát elsajátítani. Pedig a lovaglás igenis kemény testi munka, valamint lelki kontaktus az állattal. A jó ló és a jó lovas ismeri egymás gondolatát.

Ez a sportág komoly feladatokat ró az izomzatra, fontos az egyensúly megtartása, a ritmikus mozgás átvétele és a ló irányítása. Bár a futással vagy a kerékpározással ellentétben inkább statikus izomterhelést jelent, ám aki már lovagolt, jól tudja, mennyire el lehet tőle fáradni – és utána még leülni sem egyszerű, hogy kipihenjük magunkat.
A testmozgás mellett, a lóval való kapcsolattartásnak számos kedvező élettani hatása van. A lovon ülve állandóan változik a „talaj”, a támasz. Ezért izmaink, hogy ne dőljünk ide-oda, folyamatos korrekcióra kényszerülnek. Ez nagymértékben fejleszti az egyensúlyérzéket és a koordinációt, szabályozza az izomtónust, fejlődik a testsémánk (saját „tudásunk” a testünkről). A ló minden egyes lépésére izomrostjaink ezrei kénytelenek reagálni.

A lovaglás számos pozitív pszichés hatást is generál. Lovon ülve megváltozik az ember szemlélete: magasan ül egy hatalmas, erős állat hátán, s ez önbizalmat és sikerélményt nyújt. Ugyanakkor a ló ereje tiszteletet is parancsol, az ember automatikusan, de saját érdekében is, betartja a ló körüli szabályokat. A ló ritmikus járása elandalít, relaxál. A lovaglás környezete, a természet pedig számos szépséggel örvendeztet meg. Szociális szempontból is gazdagodnak a lovasok. Megtanulják a felelősségvállalást másokért.
Azt hiszem mindenki el tudja képzelni, hogy nincs annál szebb, andalítóbb érzés, mikor ragyogó napsütésben, lengedező tavaszi szellő lágy zenéje mellett elindulok a lovammal az ébredező természetbe.


Szívet melengető, mikor látom az éledő fákat, a kábán repdeső rovarokat és az amúgy ritkán mutatkozó patásokat, rágcsálókat és madarakat. Néha belebotlunk olyan állatokba is, amihez bizony elő kell vennünk a kis állathatározót. Sajnos egyre gyakrabban bukkanunk, az emberek okozta vandalizmus nyomaira, melyek visszarettentik még a növényeket és állatokat is. Vajon sikerül megbecsülnünk a környezetünket, és át tudjuk adni mindezt a gyermekeinknek?! Jó volna.

Bajcsán többen is vannak, akik bíznak az állattartás jövedelmezőségében. Ők mindezt kulturált körülmények között, az EU-s szabályok betartásával teszik. A termékeik eladhatóak. Bajcsa adottságait kihasználják még a vadászok is. Rendelkezésükre áll sok-sok hektár érintetlen erdőterület, melyek vadállománya igen gazdag. A bérvadászat fellendítéséhez takaros vadászházat rendeztek be a vendégvadászok fogadására. Ők azok, akik minden tavasszal összehívják a tagjaikat és nagytakarításba kezdenek a kezelésükben lévő erdeikben. Ha tiszteletben tartjuk egymás területeit és értékeit, vadász, halász és lovász jól megfér egymás mellett.

Elérhetőség: acsbalazs##kukac##freemail.hu
 
/1