Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Bajcsa vára


Bajcsa hajdani vára a 16. század utolsó évtizedeiben fontos része volt a kanizsai végvidéket átszövő nagyobb védelmi hálózatnak. 1578-ban épült és legkésőbb 1600-ban, Kanizsa török kézre kerülésének idején hagyták el. Az erősség építését Stájerország finanszírozta, mely gondoskodott őrségéről és ellátásáról is, ennek köszönhetően a várra vonatkozóan gazdag írásos forrásanyag maradt fenn a grazi tartományi levéltárban, de a bécsi Hadilevéltár is őriz iratokat. A régészeti kutatások számára ez a két körülmény egyedülálló értékelési lehetőségeket nyújt. Egyrészt, mert a vár emlékanyaga rövid és jól ismert perióduson belül, 1578-1600 közé keltezhető, másrészt az ásatásokon észlelet jelenségek és régészeti leletek összevethetők az írott forrásokkal. A leírásokban részletezett építési problémák régészeti nyomaival – például ledőlt várfalakkal – már az ásatás első évében találkoztunk.

Az erősségből a 20. századra nem sok maradt, területe jelenleg működő homokbánya, aminek következtében a várhely rövid időn belül el fog tűnni. 1995-től nagyobb méretű ásatás indult a maradványok feltárására, a várárokkal határolt részen (a tulajdonképpeni vár területén) a régészeti munkák 2000-ben befejeződtek.

A várról korabeli rajz nem maradt fenn, a terep felmérése során – egy 18. századi térkép ábrázolásával egyezően – egy ötszögű, mintegy 20-22 ha területű erődítmény körvonalazódott, melyet „kivágtak” a homokdombból. Az északi oldalon – az északi és északkeleti bástya, valamint a kettőt összekötő kötőgát vonalában – a rézsútosan megfaragott domboldalt téglával falazták. A feltárt bástyák ó – olasz rendszerben épültek. Az északkeleti bástya mellett előbukkantak a Kanizsa felé néző kapu és hídjának alapjai is. A vár felmenő falai a levéltári források és a régészeti kutatások egymást erősítő adatai alapján palánkból készültek: az ásatások során a palánkfal nyomait hosszú szakaszon sikerült megfigyelni, különösen érdekes volt a DK-i bástya bonyolult palánkrendszere.

A vár belső objektumait erózió és a 20. századi szőlőművelés talajmunkái erősen roncsolták. A feltárt maradványok alapján a várnak gerendavázas, tégla- ill. tapasztott agyagfalú, részben agyagos padlójú nagyobb belső lakóépületei voltak: a paticsos omladékfoltok, döngölt agyagos járószint-foszlányok, téglaalapozások, cölöphelyek formájában jelentkező épületek mellett latrinák, földbemélyített tároló pincék, vermek, hulladékgödrök bontakoztak ki. 1999-ben sikerült azonosítani a vár egyik lőporos-kamráját is. A régészeti adatok összességükben szűkös belső térről, zsúfoltságról és ideiglenességről árulkodnak, ez a kép megfelel a levéltári források leírásának.

A leletanyag teljes tárgyi keresztmetszetet nyújt a várbeli életről, kronológiai helyzete és a földrajzi kapcsolódásai révén különleges helyet foglal el a DNy-Dunántúlon. A különböző Mura- vidéki (stájer, horvát és a magyar) áruk mellett megjelennek benne ritka német és észak-itáliai luxustárgyak is.

A Principális mocsarának peremén fekvő magaslaton egykoron állt vár, amelynek maradványait mára a homokbányászás jórészt megsemmisítette. 1577-ben a bécsi Haditanács döntése alapján Stájer-országot vette át Kanizsa vára és a Mura közti terület védelmét, s az új védelmi lánc központi várának helyét azon a ponton jelölték ki, ahonnan Kanizsa és a Mura felé a legjobb volt a kilátás, s ahol Zrínyi Györgynek már korábban volt egy átmeneti tábora. Az építkezés 1578 tavaszán kezdődött. November 9-én a katonaság már birtokba is vette, bár az építkezés még sokáig elhúzódott. A vár téglafalakkal, ötszög alakban, ó-olasz bástyákkal épült, s szárazárok övezte. Egyetlen kapuja észak felé nyílott. Belsejében néhány téglaépítményen kívül elsősorban fabarakkok álltak. A stájer védelmi szakasz főkapitánya Zrínyi György, akinek megbízásából az irányítást Malakóczy Miklós végezte. Ő egyben Bajcsa kapitánya is volt. A vár őrségének létszáma mintegy 600 főre tehető. A gyors építkezés és a homokos altalaj miatt már az építkezés alatt súlyos problémák jelentkeztek. 1587-ben a vár állapota miatt Zrínyi sürgeti a főerőd áthelyezését (Mura-)Keresztúrra, amire később sor is került. 1589-ben Károly főherceg a vár tarthatatlanságáról nyilatkozik. Ennek ellenére Kanizsa várának 1600-as elestéig fennállt. Teljes régészeti feltárása megtörtént.
 
/1